Játék rengeteg -Bőti Anikó gyógypedagógus

  A napokban kaptam meg azt a kérdést, hogy:  „mi értelme van 2023-ban könyvtárba járni, amikor minden elérhető elektronikusan?”   Gondoltam akkor ebből lehetne egy bejegyzés… boldogan fogadom az észrevételeket a cikk alatt ! Honnan van ez a rajongás?  Hála a szüleimnek, amióta az eszemet tudom, könyvtárba járok. Már kis ovisként rendszeresen mentünk eleinte a szüleimmel, majd később az iskolában a kedvenc napközis tanítónénimmel,   és amikor már elég nagy lettem akkor egyedül, minden szombat délelőtt. A középiskolás és egyetemista éveimben is fontos volt, amikor pedig megszületett a kislányom egyértelmű volt, hogy ez egy remek közös program lesz. Mi itt Bakonybélben és Zircen nagyon szerencsések vagyunk, hiszen mindkét könyvtár fantasztikus. Amikor mi elköltöztünk Budapestről nekem a nagy szívfájdalmam az volt, hogy egy kicsi faluban biztosan rossz a könyvtár és mit fogok olvasni? De ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, hiszen bármilyen könyvet kerestem pár napon belül könyv

  Talán mindenki emlékszik erre a remek tevékenységre még a saját gyermekkorából. Amikor én voltam kicsi, emlékszem, hogy csak azok a rettenetesen kemény furcsa színű, és a még keményebb színes gyurmák voltak, amiket, ha az ember egyszer kibontott, akkor alig lehetett visszacsomagolni a papírdobozba.. ráadásul a következő alkalommal még sokkal keményebb volt.   Úgy tudtunk dolgozni vele, ha előtte hosszú hosszú percekig a tenyerünkbe melegítettük.. vagy ha a felnőttek segítettek. Hatalmas változás volt, amikor a nagymamám sóból, lisztből és vízből készített puha, könnyebben formázható gyurmát. Imádtam.   Ez a hűtőben nagyon sokáig elállt, bár egy idő után furcsán nyálkás lett… Ugye mennyi emlékünk lehet erről a nagyszerű tevékenységről? Nem igazán hiszem, hogy akkor az kapott nagy szerepet, hogy milyen szuper fejlesztő hatásai vannak, egyszerűen csak élveztük a játékot, a szülők pedig   -gondolom- azt, hogy hosszan el tudtunk tevékenykedni egy játékkal. Persze ilyenkor előkerültek

Miért is fontos erről beszélni, írni? Azt tapasztalom, - és a hozzám forduló családok is gyakran számolnak be arról,-   hogy sokszor nehezen lehet megértetni a gyermekekkel, hogy nem lehet mindent rögtön megkapni, nem történik meg minden azonnal, hogy azt ők kitalálják, vagy ahogy ők azt szeretnék. A gyermekek türelmetlenek, és ez egy bizonyos határig így van rendjén, mivel alapvetően egocentrikusak, úgy gondolják, hogy minden körülöttük forog. Ez csecsemőkorban egy fontos evolúciós képesség, hiszen a túlélést szolgálja, jeleznie kell szükségleteit.   A fejlődés során egyre jobban megtanulja megérteni mások szempontjait is, és ezeket figyelembe is venni, de ehhez el kell telnie legalább 2-3 évnek. Mint minden határt, igyekeznünk kell ezt is egy kicsit „kitolni”, hiszen erre a képességükre igazán nagy szükségük lesz majd, a felnőtt életben pedig elengedhetetlen. Régi, de igazán izgalmas kísérlet az úgynevezett „mályvacukor-teszt”, amit 1970-ben Walter Mischel (osztrák pszichológ

  Miért kell erről beszélni? Ez a bejegyzés részben azért született meg, mert a   8 éves (3. osztályos) lányom, illetve az ő kortársai miatt látom, hogy fontos, hogy beszéljünk – vagy legalább írjunk - erről a témáról, hiszen még mi, akik nem ebben nőttünk fel gyerekként, sokszor nem vagyunk elég felelősségteljesek...  A 8 éves lányunknak nincs telefonja, nincs okosórája és tabletet is csak most kapott decemberben. Azért, mert az osztálytársai bántották, piszkálták, hogy neki nincsen. Szakemberként tudom, hogy ez nem feltétlenül a legjobb megoldás volt, de vannak helyzetek, amikor engedni kell, és mivel tudtam, hogy nálunk ez a terület szabályozva lesz, így megkaphatta. Aki ismer , - vagy követi a  Játék rengeteg   oldalt- , tudja, hogy szeretem jól körül járni, hogy mik azok a játékok és app-ok, amiket úgy gondolok, hogy valóban vicces, szórakoztató, az életkorának megfelelő, és esetleg tanulni is lehet belőle. Ennek ellenére hagyom, hogy  a lányom azokat a játékokat, amik mos

Egyre többet hallunk és olvasunk olyan tanfolyamokról, előadásokról, workshop-okról amik a bal-, és a jobb agyfélteték összekapcsolásával, harmonikus együttműködésével foglalkoznak. Komoly weboldalak épülnek erre a témára, nagyon sok videó készül az otthon is végezhető gyakorlatokról, ezért én most csak röviden foglalnám össze miről is írok, illetve miért is fontos ez. Agyunk két agyféltekére oszlik, amelyek eltérő módon vesznek részt a mentális és érzelmi életünkben: -------> Általában a BAL agyfélteke a „logikus” felünk, ez felelős a beszélt és az írott nyelvért, a logikáért, a számolási képességekért, az elvont, tudományos fogalmakért, a racionális-, elemző-következtető gondolkodásmódért. ------> A JOBB agyfélteke az „érzelmi” felünk: a térbeli-időbeli összefüggések meglátásáért, az ingerek együttes, párhuzamos feldolgozásáért és a holisztikus, intuitív látásmódért, a mintázatok és formák felismeréséért, az arcvonásokra való emlékezésért, a művészetek értékeléséért, a

  Szülőként gyakran érezhetjük azt, hogy nem tudunk mindent úgy alakítani, ahogyan szeretnénk, bármit is próbálunk, valahogy nekünk nem úgy sikerül, ahogy mondjuk a szomszédnak, akinek ugyanolyan korú gyermeke van, mint nekünk…   Ráadásul a mostani világban mindenhonnan áradnak az információk, a hasznos tanácsok, bevált praktikák, mindent meg lehet keresni az interneten, a közösségi oldalak és a média pedig tele van tündéri vidám kisbabával és mosolygó szülőkkel. Ez pedig igazán elbizonytalanító érzés, hiszen ha mindenki ügyes, és mindenkinek mindenre jut ideje, a babák mosolygósak és az evés- , alvás is rendben van, akkor nálunk ez miért nem sikerül? Itt pedig elkezdődhet egy ördögi kör… rossz anya vagyok, nem értek a gyermekemhez, vagy éppen bezárkózom és nem mozdulok ki, nem beszélek a problémáimról.   Azt gondolom, hogy a tanácsadás remek alkalom arra, hogy egy kívülálló személy lásson rá a helyzetre, részletesen megbeszélje a családokkal a felmerülő helyzeteket és a vélt

  Miért írok róla?  Egy rendkívül megosztó témáról szeretnék most írni, bár az utóbbi hónapokban azt tapasztalom, hogy már úgy érkeznek a családok, hogy "tudom, hogy nem jó, de x időnyit megy a TV...", szóval talán elindult egy változás ezen a területen is.  Tudom, hogy én ebben rendkívül kritikus vagyok, tehát biztosan lesznek olyanok, akik szerint egyszerűen kivitelezhetetlen az, amit én gondolok erről.  Ennek ellenére határozottan kiállok a véleményem mellett, mert az a tapasztalatom, hogy a hozzám érkező kicsi, nem vagy alig beszélő gyermekek nagy részénél a háttérzene, a villogó TV kikapcsolásával, a tablet és telefon nézegetésének megszüntetésével, a videochat-ek számának csökkentésével elképesztő tempóban indulhat be a beszéd, és akár változhat a gyermek viselkedésszervezése, alvása is,   ha nincsenek organikus okok a háttérben. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)  Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) az  Egyesült Nemzetek Szervezetének

  Régen nem volt…. most miért fontos? „Bezzeg régen nem volt ilyen”….hallhatjuk sokszor a nagyszülőktől, vagy a dédszülőktől, amikor arról mesélünk, hogy hol jártunk a gyermekünkkel. Valóban, hiszen akkor gyakran több generáció élt együtt, az édesanyák nem voltak ennyire elszigetelve egymástól, ráadásul a közösségi élet   is teljesen más térben játszódott, mint most. Nem volt szükség ezekre az alkalmakra… arról nem is beszélve, hogy a nagyszüleink, dédszüleink idejében az anyák folyamatosan dolgoztak – különösen vidéken -, hiszen a gazdaságot és a háztartást el kellett látni, nem voltak a mai modern gépek a segítségükre. A mai szülők azonban legtöbbször csak az interneten keresztül tartják a kapcsolatot, ott pedig sajnos csak azt láthatják, hogy a másik gyermeke mennyire tökéletes, mindig alszik, csudaszép ruhákban folyton babakocsival sétálnak, anya mindig kipihent és szép, a lakás pedig tökéletes… és azt hiszem ilyenkor előjöhetnek a rossz érzések…pl. én biztosan elrontok val