A Baba-Mama-Papa foglalkozások szerepe

 

Régen nem volt…. most miért fontos?

„Bezzeg régen nem volt ilyen”….hallhatjuk sokszor a nagyszülőktől, vagy a dédszülőktől, amikor arról mesélünk, hogy hol jártunk a gyermekünkkel.

Valóban, hiszen akkor gyakran több generáció élt együtt, az édesanyák nem voltak ennyire elszigetelve egymástól, ráadásul a közösségi élet  is teljesen más térben játszódott, mint most. Nem volt szükség ezekre az alkalmakra… arról nem is beszélve, hogy a nagyszüleink, dédszüleink idejében az anyák folyamatosan dolgoztak – különösen vidéken -, hiszen a gazdaságot és a háztartást el kellett látni, nem voltak a mai modern gépek a segítségükre.

A mai szülők azonban legtöbbször csak az interneten keresztül tartják a kapcsolatot, ott pedig sajnos csak azt láthatják, hogy a másik gyermeke mennyire tökéletes, mindig alszik, csudaszép ruhákban folyton babakocsival sétálnak, anya mindig kipihent és szép, a lakás pedig tökéletes… és azt hiszem ilyenkor előjöhetnek a rossz érzések…pl. én biztosan elrontok valamit, nekem ez nem megy, az én gyermekem miért nem így fejlődik, amikor annyi idős mint az XY… ugye, ez mennyire jellemző a mai friss szülőkre?

Gyakran egyébként ez tart vissza minket attól is, hogy eljárjunk ilyen csoportos foglalkozásra akkor is, ha tipikus fejlődésmenetű a gyermekünk, ha viszont valami nehézség van a fejlődésmenettel kapcsolatban, akkor pedig főleg megijedünk és nem merünk részt venni ezeken a közösségi alkalmakon. Mert mit szólnak…

Bevallom én anyaként sosem szerettem ezeket a foglalkozásokat, bár akkor még Budapesten éltünk, és ott még jobban érződik ez a fenti viselkedés….

 

Mi a célja a foglalkozásoknak?

Az általam tartott Baba-Mama-Papa foglalkozásoknak éppen ezért több célja is van:

• Számomra rendkívül fontos volt, hogy egy igazi közösséget kovácsoljunk össze, ahol a szülők mernek kérdezni, ahol nincsenek tabu témák, nincsenek buta kérdések és ahol bármiről lehet beszélgetni.  Ahol nincs olyan, hogy nem merek elmenni a gyermekemmel, mert éppen  nagyon ragaszkodik a tárgyakhoz, és mi lesz, ha valakitől elvesz valamit? Itt nincs ilyen! Hiszen tudjuk, hogy a gyerekek így fejlődnek, így tanulnak. Ha ilyen helyzetek adódnak elmondom, hogy ez teljesen természetes fejlődési szakasz, és esetleg ötletelünk közösen, hogy ki hogyan haladt át ezen a nehezebb időszakon.  
• Közös élmények, a szociális-, társas kapcsolatok kialakításának gyakorlása, közös élmények nyújtása a mondókázáson és éneklésen keresztül.
• Különböző technikák megismertetése a gyerekekkel, hogy lássák ők is és a szülők is, hogy mik azok a tevékenységek, amiket már bátran otthon is alkalmazhatnak.  Itt többek között a kézműveskedésre gondolok, de ugyanúgy beszélgetünk arról is, hogy milyen játékok kellenek bizonyos életkorú gyermekeknek.
• Minél több csatorna bevonása az adott téma megismeréséhez pl. vizuális és auditív ingerek mellett a tapintás, szaglás, ízérzékelés ahol lehetséges.
• 

Hogyan épül fel egy Baba-Mama-Papa foglalkozás?

Itt a Játék rengeteg-ben  már két külön foglalkozás van a „kicsiknek” és a „nagyoknak”, de a tematika hasonló, csak a játékok és a kézműves feladat nehézsége tér el egymástól.

Először van egy kis ráhangolódás, játék a kikészített eszközökkel, amíg nem érkezik meg mindenki. Mi felnőttek ilyenkor beszélgetünk, megosztjuk egymással az éppen aktuális örömeinket, nehézségeinket.

Ezt követi egy hangszeres éneklés, mondókázás. Ilyenkor igyekszem mindig a kézműves feladat köré szervezni ezeket a mondókákat, énekeket, amiket a legtöbb alkalommal a szülők nyomtatott formában haza is vihetnek.

Kézműves feladat. Ez lehet festés, rajzolás, gyurmázás, fűzés, ragasztás, nyomdázás, stb. .  Amikor kiválasztom a feladatot mindig szem előtt tartom, hogy az adott életkorú gyermekeknek mi az a technika amit szeretném, ha megismernének, illetve igyekszem úgy választani, hogy egymás utáni heteken ne legyen hasonló módszer.

Közös játék, beszélgetés.

Lezárás, ahol mindenkinek énekelünk egy dalt, és elmondom, hogy miben volt a foglalkozáson a legügyesebb. 

 

Vannak szabályok?

Ez egy izgalmas kérdés :) A közösségi életben is fontos szociális, és társas szabályok természetesen itt is jelen vannak, de a foglalkozás nem kötött. Ha valakinek éppen nincs kedve az adott kézműves feladathoz, akkor kereshet más játékot, és mindig hangsúlyozom, hogy ettől nem kell, hogy a szülő rosszul érezze magát, sőt örüljünk, hogy a gyermeke bátor és felfedezi a környezetét! 

Az a legfontosabb szabály, hogy a gyerekek érezzék jól magukat, de közben megismerkedhessenek mindennel, ami őket érdekli az adott foglalkozás keretein belül. 

 

Hiszem, hogy ezek az alkalmak fontosak, boldog vagyok, hogy vannak olyan családok, akik csak betegség miatt hiányoztak néhány alkalommal, és elmondják, hogy milyen jó egy közösséghez tartozni.

A bejegyzésben látható képek saját képek, felhasználásuk nem engedélyezett.