Apró motivációk a mindennapokban
Mi egy olyan család vagyunk, akik gyakran tesznek "cetliket" a másik holmijai közé rajtuk egy-egy rövid üzenettel, vagy éppen rajzzal. (Ahogy a képen is látszódik én egyáltalán nem tudok rajzolni, de nem is ez a fontos! Volt már olyan, hogy délután versenyt rendeztünk, hogy ki találja ki hamarabb mit is akart rajzolni a Mami :) ) Mikortól? Amikor a gyermekeink közösségbe kerültek, elkezdtünk velük is ezt a kis játékot, és elképesztően boldogan mesélték amikor délután találkoztunk, hogy éppen hol találták meg a cetliket és milyen érzelmeket váltottak ki belőlük, milyen emlékek jutottak eszükbe.. Mindkettőjüknek - na jó nekünk felnőtteknek is- kész gyűjteményünk van belőlük (csak egy részét fotóztam, hiszen ezek mégis az ő személyes kincseik) Ami pedig igazán különleges érzés, hogy már ők is elrejtenek a mi táskáinkban, ruháink között ilyen kis meglepetéseket, és bevallom ezzel nem egyszer csaltak már könnyeket a szemembe.... Miért tartom fontosnak? Amikor közösségbe ker