Az egyetemi évek alatt sok sok igazán fantasztikus emberrel sikerült megismerkednem. Az egyik ilyen Prácser István, aki 2023. májusa óta a Down Alapítvány Korai Fejlesztő Központjának vezetője.
Ez a beszélgetés több szempontból is igazán fontos nekem. Egyrészt, mert magához a helyhez is sok személyes élmény köt. A korai fejlesztés alapjait és ami ennél is fontosabb annak varázsát is itt tapasztalhattam meg Domonkos Ágnes vezetése mellett. Tavaly pedig a Nyitott Ajtók Hete programsorozat keretében ismét bepillanthattam az itteni hétköznapokba.
Másrészt március 21-e a Down- szindróma világnapja, így egyértelmű volt, hogy ideje itt, ezen a felületen is bemutatni Istvánt és azt a csoda világot, amit a kollégáival működtetnek Budapest szívében.
2003 tavaszán volt az első alkalom, hogy találkoztam értelmileg akadályozott fiatalokkal. Egy nyári táboroztatásra való felkészítés egyik alkalmával a Dunaalmáson található nagy intézmény egy napjába csatlakoztunk be. Nehéz volt. Aztán ugyanabban az évben több osztály-, és évfolyamtársammal elmentünk egy táborba, ahol egy pesti alapítvány kínált lehetőséget, akkor már évtizedek óta, a napközi otthonába és a lakóotthonaiba járó és lakó fiatal felnőttjeinek nyári kikapcsolódásra. Regényi Enikő vezette a táborokat, elhivatottsága, a fiatalokkal való kapcsolata meghatározó volt számomra. Ez a tapasztalás indított el ezen az úton. A mi vállalásunk az volt, hogy egy hétre melléjük szegődtünk és kísértük őket a mindennapokban. Nagyon feltöltő volt. Onnantól kezdve minden nyáron részt vettem ezeken a táborokon a gimi végéig, és ez indított arra, hogy gyógypedagógus legyek. Az egyetemi évek alatt is jártam ehhez a közösséghez önkéntesként év közben is és a nyári időszakban is.
·
Milyen területeken szereztél tapasztalatokat?
A táboroztatásnak köszönhetően
első körben a fiatal felnőttek, felnőttek világába, mindennapjaiba nyertem
betekintést. A táborokban a kísérés, a programokon való közös részvétel, a
programokba való kapcsolódásra való motiválás volt a feladatom. Aztán
egyetemistaként ugyanennél a közösségnél önkénteskedtem, és segítettem a
napköziből való hazajutást a lakóotthonba, és az esti teendők elvégzését.
Voltam egy idő után sofőr, előbb személyautón, aztán kisbuszon. Mindig jó
élmények voltak ezek az utak és óriási felelősség is. Az egyetemi gyakorlataim
során a korai fejlesztéstől, az óvodán keresztül az iskolán át egészen a
felnőtt ellátás területéig mindenhol eltöltöttem hosszabb-rövidebb időt. A
legnagyobb tapasztalatot a korai fejlesztés területén szereztem. Az egyetem
utolsó félévében kezdtem el dolgozni a Down Alapítvány Korai Fejlesztő
Központjában, ahova az akkori vezető és mentorom, Domonkos Ágnes hívott meg
dolgozni. 2013 óta dolgozom ebben az intézményben.
·
Miért döntöttél végül a korai fejlesztés mellett?
Mikor egyetemre jártam, azt
gondoltam, hogy a felnőttek világában fogok elhelyezkedni, egy napközi-, vagy
egy lakóotthonban fogok dolgozni. A gyakorlatoknak köszönhetően aztán volt
szerencsém betekinteni a többi területbe. A tanítási gyakorlatoknak köszönhetően
volt lehetőség arra, hogy különböző életkorú gyerekek, fiatalok között
kipróbálhassam magam, megtapasztaljam, hogy melyik korosztály, melyik terület
áll hozzám közelebb. A korai fejlesztés megtetszett. Ebben nagyon nagy szerepe
volt annak, ahogy Domonkos Ágnes a gyakorlatokat vezette, ahogy felkészített
minket a foglalkozásokra, ahogy végigvezetett minket a gyakorlati időszakon.
Szuper volt a többi kolléga az intézményben. Ott volt Kissné Haffner Éva néni,
Szabó Borbála, Orsó Erika, Kövics Ágnes. Fantasztikus élmény volt őket nézni.
Nagyon családias, barátságos, nagyon szakmai volt a közeg. Szerettem az iskolai
színteret is. Nem azt, amikor számolás-mérést, vagy olvasás-írás elemeit
kellett tanítani, hanem, amikor a tankonyhában lehetett tevékenykedni.
Gyertyánági Juditnál rengeteget lehetett tanulni abból, hogy az egészet nem
érdemes másként végezni, mint játékosan, vidáman. De tetszett az is, amikor a
Fejlesztő Napközi Otthonban sütöttünk közösen a fiatalokkal. A korai szépen
lassan a szívemhez nőtt, aztán nem eresztett.
· Most a Down Alapítvány Korai Fejlesztő Központjának vezetője vagy. Mesélnél arról, hogy mivel is
foglalkoztok pontosan, kik és hogyan jelentkezhetnek hozzátok?
Igen, az intézményt 2023 májusa
óta vezetem. Ekkor vettem át korábbi vezetőnktől és kollégánktól, Borsfay Mária
Eleonórától. A Down Alapítvány küldetése, hogy a Down szindrómás, értelmileg
akadályozott emberek családban nőhessenek fel és felnőtt korukban a lehető
legönállóbb életet élhessék. A Down
Alapítvány Korai Fejlesztő Központja az alapítvány egyik szervezeti egysége,
ahol a 0-5 éves gyermekek korai fejlesztését és az őket nevelő családok
támogatását végezzük. A Down szindrómás gyermekek ellátása mellett tudjuk
vállalni egyéb oki háttér miatt korai fejlesztésre szoruló gyermekek
fejlesztését. Akár más genetikai eltéréssel született gyermekek, szülési sérült
gyermekek szülei is bizalommal fordulhatnak hozzánk. Telefonon, vagy e-mailben beérkező jelentkezésüket rögzítjük, és rövid várakozási
időt követően várjuk komplex gyógypedagógiai állapotfelmérésre. Vizsgálataink
teamben történnek, melynek tagjai egy gyógypedagógus, egy konduktor és egy
pszichológus.
Gyógypedagógusaink között van látássérültek pedagógiája végzettségű, aki a látássérült gyermekek ellátását tudja biztosítani. Kollégánk várja olyan gyermekek jelentkezését is, akiknél a szülők úgy tapasztalják, hogy probléma lehet a gyermek látásával, számukra teljeskörű funkcionális látásvizsgálatot végez. Várjuk azon családok jelentkezését, akik gyermekénél felmerül a CVI gyanúja (agyi eredetű látássérülés).
Van konduktorunk és gyógytornászunk, akik a mozgásfejlődés területén tudnak szakszerű támogatást és segítséget nyújtani a gyermek fejlődése során felmerült kérdések vagy esetleges elakadások esetén a családok számára.
Az intézményünkbe járó, kommunikációjukban súlyosabban érintett gyermekek számára szervezünk szenzoros szemléletű kommunikációfejlesztés. Van lehetőség (külsősök számára is, akik tanácsadás jelleggel érdeklődnek, és terápiában, korai fejlesztésben nem nálunk részesülnek) evésfókuszú gyógypedagógiai tanácsadásra jelentkezni, ha a gyermek evése körül nehézségek jelentkeznek.
Csoportos foglalkozás keretén belül a legkisebbeknek a szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensi végzettséggel is rendelkező, sok éves tapasztalattal bíró kollégánk tart foglalkozást és havi egy alkalommal az édesanyákat leginkább érdeklő kérdésekről fókuszált beszélgetést. A nagyobbacskák, akik óvoda előtt állnak már, hozzám kerülnek csoportos foglalkozásra, ahol már az egymás melletti játék, segítség mellett az egymáshoz kapcsolódás áll a fókuszban.
Az alapítvány lehetőséget
biztosít arra, hogy kedvezményes áron pszichológiai tanácsadáson, adott esetben
pár-, vagy családterápián vegyenek részt a szülők, akik ennek szükségességét
érzik.
Amennyiben további információra
van szüksége az érdeklődőnek, kérjük keresse fel honlapunkat (www.downkorai.hu), vagy hívjon minket
telefonon a +36 20 3786-706-os telefonszámon.
· Igazán különleges és hiánypótló ötleteid vannak! Az egyik ilyen, a Down-szindrómás gyermekeket nevelő Édesapák csoportja.
Mesélnél erről? Hogyan jött az ötlet és milyen keretek között találkoztok?
Olyan szerencsés helyzetben
vagyunk, hogy nem csak egy, hanem két férfi kolléga is dolgozik ebben a kicsi
intézményben. Sztrunga Dávid kollégámmal közös ötlet volt először az Apás Hét
megszervezése, amiből pár hónap leforgása alatt kinőtte magát az Apa Klub. 2024
májusában tartottuk meg az első Apás Hetet, amit terveink szerint minden évben
szeretnénk megtartani. Idén is lesz. Amikor kitaláltuk, az volt a célunk, hogy
egy kicsit igyekezzünk becsalogatni az apukákat a gyermek heti fejlesztésébe,
szólítsuk meg őket és aztán legyen nekünk is lehetőségünk megismerkedni velük.
Igyekeztünk időben kommunikálni feléjük a pontos dátumot, hogy már januárban
legyen lehetőségük a szabadságuk tervezésekor egy-egy napot erre a hétre
kivenni. Szerencsére sokkal többen voltak nyitottak erre a kezdeményezésre,
mint gondoltuk. Az Apás Hétre terveztünk egy extra napot. Ezen a napon egy
délutáni beszélgetőkört tartottunk, ahova csak kevesen tudtak eljönni, de a
fejünkbe vettük, hogy meghirdetünk egy második alkalmat is. Száraz Ferenc, aki
Dada is (erről majd máskor mesélek), mellénk állt, és egy szuper ötlettel
rukkolt elő. Hozott magával egy pszichológus apukát, Farkas Attilát, akivel
ketten az apAkt című podcastet viszik. Kitalálták, hogy csináljunk podcastet az
apás összejövetel plusz hozadékaként. Egy harmadik alkalom során aztán, akkor már
összesen 10 résztvevővel, meg is történt a felvétel. Szabad beszélgetés volt
egy-egy előre meghatározott téma mentén. Az eredmény pedig három epizód, amik
meg is hallgathatóak itt: https://apakt.simplecast.com/
Szeptember óta havi
rendszerességgel találkozunk az apukákkal. Az első alkalmon elhatároztuk, hogy
Apa Klub néven megyünk tovább, és minden hónapban egyszer leülünk beszélgetni.
Közösen gyűjtöttük össze a témákat, amikről az alkalmak során megosztjuk
gondolatainkat. Van, hogy előre megnézünk egy-egy videót, vagy elolvasunk egy
rövid cikket egy meghatározott témában. A februári és a márciusi alkalmunk
témája a „Down szindróma és a függőség- digitális függőség, kütyük, képernyő”
Izgalmas…
· Közeledik a Down-szindróma világnapja. Mit
gondolsz miért fontos ez a nap?
Mert a világ akkor szép, ha
sokszínű! Ha vannak benne őszinte, tisztaszívű és tekintetű, nyílt és nyitott
emberek. Emellett pedig azt is gondolom, hogy az lenne az igazi, ha nem lenne
szükség ilyen világnapokra. De addig is az kell, hogy lehetőséget adjunk az
embereknek arra, hogy találkozzanak Down szindrómás gyerekekkel, felnőttekkel,
hogy legyen lehetőségük leküzdeni a vélt félelmeiket, gyakorolni
toleranciájukat és nyitottabbá válniuk.
· Ha röviden be kellene mutatnod a Down-szindrómát
egy laikusnak, hogyan tennéd ezt? Mit emelnél ki?
Hogy vannak Nyitott Ajtók Hete
programjaink, hogy nem csak a korai fejlesztő, de az egész alapítvány nyitott
arra, hogy személyes találkozásokon keresztül szerezzenek tapasztalatot emberek
embertársaikról. Jöjjenek el hozzánk és ismerjék meg őket! Általánosságban nem
tudom bemutatni őket. Mindannyiuk egyedi és a találkozás öröme nyitja meg az
utat hozzájuk.
·
Mit gondolsz, hogyan változhatna meg a társadalom,
hogy egy elfogadóbb világban éljünk?
A személyes találkozásokon, a
közös élmények tapasztalásán keresztül. Én ebben élek. Igaz, csak a hivatásom
útján, de nehéz elképzelnem nélkülük az életemet. Az elmúlt hónap egyik legjobb
élménye az volt, hogy egy cég, a Diatron, sütivásárt tartott az
alkalmazottaknak. A befolyt összeget személyesen hozták el nekünk az
alkalmazottak, akik nem csak eljöttek és átadták az adományt, hanem eltöltöttek
nálunk egy délelőttöt. Beültek a foglalkozásokra, beszélgettek szülőkkel,
kollégákkal, lehajoltak a gyerekekhez, rájuk mosolyogtak. Időt szántak azokra,
akiket támogattak, hagyták, hogy a gyerekek és a családok hassanak rájuk.
Fantasztikus volt!
· Ha egy könyvet ajánlanod kellene, ami valamilyen
módon kapcsolódik a Down-szindrómához, vagy a hivatásodhoz, akkor mi lenne az?
Inkább programot ajánlok. Lesz gyereknapunk májusban. Ha van olyan család, aki szívesen eljönne a gyermekével erre, akkor jelentkezzen nálunk, és várjuk szeretettel egy közös délelőttre május utolsó péntekén.
· Aki szeretne támogatni Benneteket, hogyan teheti meg?
Mindig hálásak vagyunk az adományokért. Szerencsére sokaknak jutunk eszébe az adó 1%-ának felajánlásakor. Közeleg az idő, amikor újra lehet rendelkezni arról, hogy melyik közhasznú szervezet kapja az 1%-ot. Ha idén is sokaknak eszébe jutunk, az nagy segítség. Közvetlen felajánlásokat is szívesen fogadunk. Ha pedig vannak cégek, akik nyitottak arra, hogy közelebb vigyek a munkavállalóikhoz a „Down szindrómások világát”, akkor keressenek minket, és kitalálunk valami közöset.
Hálás vagyok a beszélgetésért, és akinek további kérdései vannak keressék bátran Istvánt és munkatársait is!
Valamint bátran ajánlom a Down Alapítvány Korai Fejlesztő Központjának facebook oldalát is: https://www.facebook.com/DownAlapitvanyKoraiFejlesztoKozpont
Megjegyzések
Megjegyzés küldése